2. rész

(2. évad 2. rész)
Az I. T. S. C. Returns nyitóünnepségének fő száma egy vegyes váltó verseny volt a Delfin csapat (Iwatobi) és a Cápa csapat (Samezuka) között. Ezek előtt természetesen volt úszódeszka verseny a kicsiknek, páncélos verseny a nagyoknak, de a legnagyobb érdeklődést a váltó szerezte.
„Azok Tachibana-kun testvérei?” - figyelte a kicsiket az úszódeszka versenynél. - „Hogy megnőttek mióta nem láttam őket.” - mosolygott halványan.
Amíg elment az automatához venni egy üveg üdítőt, lezajlott a páncélos verseny és az izom összemérő verseny is, így a váltó előtt ért vissza. - „Nitori-kun is benne van a Samezuka váltójában.” - merült gondolataiba Megumi a lelátóról nézve az eseményeket. - „A rézvörös hajút nem ismerem, de az a magas ismerős valahonnan. Egész helyes, bár...” - itt Rinre pillantott. - „...nekem Matsuoka-kun akkor is Matsuoka-kun marad. Már alsó közép óta szeretem.” - temette tenyerébe arcát, hiszen érezte, amint elvörösödik. - „Á, kezdődik!” - hallotta meg Sasabe edző jelző hangját.
A verseny izgalmas volt, de a delfinek nyertek. A Cápa csapat legfiatalabb tagja jól láthatóan nem volt elragadtatva saját teljesítményétől.
„Na, akkor ideje menni.” - szedte össze a cuccát, majd elindult lefelé a lépcsőn. Mindenki akkor próbált kijutni, így elég nagy volt a tömeg. „Áhh, végre kint vagyok!” - fújta ki a levegőt, amikor kiért. 10 perc után jobbnak látta, ha félreáll és vár egy kicsit, míg a tömeg elmegy. Azután még úgy 15-20 perccel sikeresen kijutott az épületből.
- Ishihara-san? - lépett mellé egy ismerős fiú.
- Nitori-kun? - nézett az érkezőre. - Jól úsztatok, gratulálok! - mosolygott.
- Kösz, de legközelebb meg is nyerjük! - ért oda Rin is. - Helló, Ishihara!
- Matsuoka-kun, szia! - mosolya valahogy boldogabb lett.
- Ők itt Mikoshiba Momotarou és Yamazaki Sousuke. - mutatta be a kapitány a másik két tagot is.
- Örvendek a találkozásnak, Ishihara Megumi vagyok! - mosolygott.
- Ismerős vagy valahonnan. - állapította meg Sousuke, ahogy a lányra nézett.
- Osztálytársak voltunk az Iwatobiban. - hangzott a fel nem tett kérdésre a válasz Rintől.
- Nem voltál ott valamelyik versenyen? - kérdezősködött a magas fiú.
- De, mindegyiken. - vallotta be.
- Mi? Komolyan? - döbbentek le mindannyian.
- Kivéve egyet! Amikor Haruékkal megnyertük a váltót még alsó középben! - azt hitte, hogy igaza van, de közben...
- Nem. Igazából azon is ott voltam. - pillantott oldalra, mert vékony jégre léptek.
- Nem akkor volt, hogy előtte való nap nagyon belázasodtál, meg valami vírust szedtél össze? - gondolkozott a fiú.
- De. - kicsit zavarba jött. - Viszont szurkolni akartam az osztálytársaimnak. Nem mindig adódik olyan lehetőség, mint az akkori. - gondolta jobb lesz, ha minél hamarabb túlesnek a dolgon és inkább elmondta a történteket.
- Azta! - szólalt meg a Mikoshiba. - Nagyon menő lehettél kicsinek, kapitány! - mondta kicsit viccelődve.
- Miket beszélsz? - kapta a hóna alá a fiú fejét Rin.
- Így van! A senpai még mindig... menő?! - furcsa volt Nitorinak kimondania ezt a szót, hiszen soha nem használta ezelőtt.
- Na, inkább lapozzunk... - vett egy mély levegőt Matsuoka. - Elmegyünk bekapni valamit. Nem jössz velünk? - kérdezte a lánytól.
- Köszönöm, de nem tudok. Van még egy kis dolgom. - mosolygott.
- Pedig a kapitány állja! - szólt közbe hatalmas vigyorral az arcán Momo.
- Akkor használjátok ki! - nevette Megumi.
- Hé, ne biztasd őket! - szólt a lányra Rin mosolyogva.

Megumi az iskolájából tartott hazafelé, teljesen más időpontban, mint szokott. Nem érezte jól magát, így nem maradt végig a klubfoglalkozáson. Sétálás közben ismerős hangra lett figyelmes, amire odakapta a fejét.
- Megu-chan! - integetett neki a másik oldalról egy vele egykorú fiú.
- Tachibana-kun? Haru... - nyelt egy nagyot, majd javított. - Nanase-kun... Hazuki-kun... - a szemüveges fiúnál megállt.
- Ryugazaki. Ryugazaki Rei. - mutatkozott be a lánynak, miközben feljebb tolta a szemüvegét.
- Ishihara Megumi vagyok. Örülök a találkozásnak! - mosolygott.
- Kösz srácok, hogy megvár... - ért át egy vörös hajú fiú az úton. - Ishihara? - lepődött meg.
- Matsuoka-kun. - pislogott nagyokat, aztán meglátta a fiú háta mögött húzódó táblát: Samezuka Akadémia. - De ha ez a... akkor ti hogy...? - nézett a fiúkra, majd az iskola nevére.
- Közös edzésünk volt, most pedig megyünk a kisboltba. - válaszolt Makoto.
- Gyere velünk Megu-chan! - kérte Nagisa, akinek unokatestvére és a vele szemben lévő lány jó barátnők voltak még alsó középiskolában.
- Köszönöm, de most nem tudok, mert...
- Naaa... - húzta el a végét. - Kérlek! - vetette be a szőke a kis kutya szemeket. - Nem mindennap sétálhat egy fiatal lány öt ilyen pasival! - mutatta az izmait a pulóveren keresztül. Kihúzta magát és büszkén csípőre tette a kezét.
A lánynak ekkor ütötte meg a szemét, hogy a fiúkon melegítő alsó van, viszont a pulóver alatt nem viselnek semmit, a cipzár pedig nincs összehúzva. Érezte, ahogy arcát elönti az árulkodó pír.
- T-t-t-t-ti... - kezdett egyből dadogni, mint akinek kötelező. - Mi-mi-mi-mi-miért...? - pislogott nagyokat, és bár próbálta nem a fedetlen izmos felsőtesteket nézni, nem ment neki. Zavarában arcát tenyereibe temette.
- Mintha csak Gou-chant látnám. - jegyezte meg Nagisa.
- Ő nem eltakarná az arcát, hanem még inkább megkérne, hogy vegyük le a pulcsit. - javította ki Rei.
- Hogy mit csinálna a húgom? - akadt ki Rin. - Jó, ez igaz. Izommániás. - fogta meg a fejét.
- De én... én... én nem! - takarta továbbra is az arcát Megumi.
- Jó, Megu-chan! - lépett mellé Nagisa. - Nem kell ennyire zavarban lenned! - simította meg a hátát.
- Nem... én nem is. - vett egy mély levegőt, és kezét elvette az arca elől. Szeme attól még csukva volt.
- Szegény, ne bántsátok! - mondta Makoto. - Érthető, hogy így reagált! Nem kéne így járkálnunk! - húzta feljebb a cipzárját. - Gyerünk! - mutatta a többieknek, akik nagy duzzogva, de követték a mozdulatot.
- Csak azért ilyen, mert még nem volt pasival. - dünnyögte orra alatt Nagisa. - Melegem van! - tört ki belőle.
- Hé! - szólt rá Rei. - Nem volt szép, amit...
- Hagyd csak. - figyelte maga előtt a betont Megumi. - Nekem most úgy is mennem kell, szóval... - pillantott órájára. - Örültem a találkozásnak! - mosolygott, amikor a fiúkra nézett. - Sziasztok! - egy másodpercre megállt a szeme Harun. A semmit nem tükröző tenger kék szemekről elkapva tekintetét elsietett.
- Látod? - fonta össze karjait mellkasa előtt Rei. - Elüldözted! - mondta Nagisának, majd feljebb tolta a szemüvegét.
- Mi? - teljesen ledöbbent. - Csak az igazat mondtam! - vitatkozott, miközben újra lehúzta cipzárját, és elindultak.

- Rin! Rin! - rohant a fiú után egy lány, ahogy a többiekkel kisétált a kisboltból.
- Aya? - nézett a jobbján lévőre. - Öhm, fiúk. - szólt barátainak. - Ő itt Tsukehara Ayame.
- Honnan ismered Rin-chant? - kérdezősködött csillogó tekintettel Nagisa a szőke hajú, kék szemű lánytól.
- Hát... a múltkor találkoztunk... - vakargatta idegesen a vörös hajú fiú a fejét.
- Egy goukonon (csoportos vakrandin). - mondta mosolygósan a lány, majd belekarolt Matsuokába.
- Hogy hol??? - akadt ki az Iwatobi kis úszócsapata.
- Jól hallottátok. - vakarta meg kicsit zavarban a fejét.
- Akkor később találkozunk! - adott egy puszit Rin arcára. - Nagyon örültem a találkozásnak! - mondta hátra a fiúknak, majd visszament a barátaihoz.
- Aya-chan, ő a barátod? - kérdezte egyik barátnője kicsit hangosabban, mint kellett volna.
- Riko! - szólt rá a barna hajú lányra. - Nem az... még! - mondta nyomatékosan, suttogva, majd hátra fordult a fiúkhoz, és intett egy utolsót, majd tovább sétáltak.

- Sziasztok! Kösz, hogy eljöttetek! - köszönt el barátaitól Matsuoka a Samezuka kapujában, majd elindult az ellenkező irányba.
- Már vártam rád, Rin! - lépett ki a kerítés mögül a kanyarban Tsukehara.
- Aya... - lepődött meg a fiú. - Szia.
- Szia! - adott az arcára egy puszit, majd belekarolt. - Mit szólnál, ha elmennénk vasárnap a moziba? Megnézhetnénk egy filmet.
- Te most randira hívsz engem? - kérdezte csodálkozva.
- Vedd, aminek akarod. - kacsintott. - Vasárnap délután 2-kor találkozzunk a nagy szökőkútnál a parkban! - adott egy puszit ismét a fiúnak. - Nyugodtan írhatsz addig üzenetet. Az e-mail címemet tudod. - kacsintott ismét, majd ott hagyta a fiút.
- Mi a fene ütött ebbe a lányba? - értetlenkedett, majd gondolta bemegy egy jégkrémért a mellette lévő kis üzletbe.
Éppen a választékot nézte, amikor egy ismerős női hang ütötte meg a fülét.
- Köszönöm szépen! További szép napot! - köszönt el a lány az eladótól.
- Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - hajolt meg a nő.
- Ishihara? - felkapta az először a kezébe kerülő jégkrémet, majd rohant a pénztárhoz, hátha utoléri még a lányt.
- Köszönjük, hogy... - szegény hölgy nem tudta végigmondani, a fiú már ki is rohant a boltból.
- Ishi... - nézett körbe, de már nem látta sehol. - Fenébe! - támaszkodott neki a korlátnak. - Karamellás? - nézte meg a kezében lévő jégkrémet. - Nem is szeretem a karamellásat. - fogta meg a fejét. Hülyén érezte magát.
- Matsuoka-kun? - csodálkozott a lány.
- Ishihara! - nézett hatalmas szemekkel a mellette állóra. - Hát te?
- Elfelejtettem az öcsémnek venni jégkrémet.
- Nem is tudtam, hogy van testvéred.
- Igazából ugyan abból az otthonból kerültünk az Ishihara családhoz. - vallotta be.
- Á, értem. - jutott eszébe a kezében olvadó hűsítő. - Milyen jégkrémet szeret az öcséd?
- Leginkább a karamellásat. - gondolkozott.
- Akkor tessék. Én nem szeretem. - nyújtotta át a lánynak.
- Ha nem szereted, akkor miért vetted meg? - értetlenkedett.
- Hát... az... - gondolkozott egy jó kifogáson. - Elterelték a figyelmem.
- Fura vagy. - jelentette ki a lány, majd kicsit kuncogni kezdett.
- Te most komolyan kinevetsz? - húzta fel egyik szemöldökét Rin.
- Dehogy. - tartotta vissza a nevetését. - Soha nem lennék rá képes.
- Látom. - mosolygott. - Kicsit már olvadt, de remélem nem gond.
- Nem, és köszönöm szépen! - mosolygott vissza a fiúra. - Mennyivel tartozom? - kezdett kotorászni a kis szatyrában a pénztárcája után.
- Semmivel. - csúsztatta bele a szatyorba a jégkrémet.