Megumi, miközben a verseny után sétált vissza a szállására, egy üzenetet kapott:
„Lenne kedved találkozni? Mondjuk 1 óra múlva a parkban?”
- Rin... - látta meg a feladó nevét. Gyorsan visszaírta, hogy ott lesz, majd rálépett a hotelbe vezető betonra. Még időben odaért, de a fiú már ott várta az egyik padon ülve.
- Szia Megumi! - köszönt mosolyogva.
- Szia. - látta rajta, hogy valami bántja. - Minden rendben?
- Nemrég kaptam egy levelet a régi edzőmtől, és amikor Ausztráliában voltam Haruval, találkoztam vele. - kezdte. - Megkérdezte, hogy szeretnék-e iskola után megint ott úszni, és én igent mondtam. Nyár végén megyek majd vissza.
- Értem. - mondott csupán ennyit, teljesen ledöbbenve. - Örülök, hogy jó úton haladsz az álmaid felé! - mosolyt erőltetett az arcára.
- Köszönöm! Igazán jó barát vagy! - szája felfelé görbült. A lány szemében a csalódottságot csak ezután látta meg
- Sajnálom, de nekem most mennem kell. - állt fel hirtelen.
- Mi? Hova? - kérdezte.
- Az öcsémért a suliba! - hadarta, majd ott hagyta.
Rinnek sehogy nem állt össze a kép, hiszen már az általános iskolákban szünet volt, meg amúgy is vasárnap. Gondolataiba mélyedve indult el a kollégium felé.
- Oké, álljatok be a helyetekre! - intett a tanár a diákoknak. - És öt-hat-hét-nyolc! - kezdte el, miközben ideiglenes tanítványait figyelte a tükörből. - Lányok, figyeljetek! Egy-két-há' CSÍPŐ! - mondta ki a vezényszót, mire azok hirtelen terpeszállásból csípőkörzéssel megindultak lefelé. - Ishihara! Mélyebbre! - szólt kicsit haragosan, ahogy körbesétált közöttük. - Ha a balett megy, ez is menni fog!
- Igenis! - táncoltak tovább.
- A tanár úr ma is megizzasztott minket! - kuncogta az egyik lány a próba után a kis csoportban, akik közrefogták a helyes fiatal tánctanárt.
- Tsuyamiko. Mondtam már, hogy nem vagyok oda a kétértelmű megjegyzéseidért! - mondta érzelemmentes arccal a férfi.
- Ugyan, tanár úr! Tudja, hogy Risa-chan a táncra gondolt! - szólt sunyin egy másik. - Maga gondol mindig másra...
- Tényleg kemény volt a mai próba is! - kezdeményezett beszélgetést az egyik sarokban Megumival az osztálytársa, Sasuke, aki egyben a táncpárja is lesz a fesztiválon.
- Igen. Csak a szokásos. - fogta a fejét, majd megtörölte az arcát a törölközőjével.
- Figyelj csak. - nézett körbe. - Már valamit kérdezni akarok egy ideje. - fordult szembe a lánnyal a barna hajú és zöld szemű fiú.
- Mi lenne az? - kérdezte. - Ha a tánccal kapcsolatban, akkor...
- Eljönnél velem egy randira? - tette fel hirtelen a kérdést.
- Hogy mi? - csodálkozott.
- Egek... - mosolygott. - Azt kérdeztem randiznál-e velem! - nézett oldalra zavarában.
- Nos, én... - egyből Rin jutott eszébe, hogy az a nyár végén Ausztráliába megy. - Gondolkozhatok egy kicsit?
- Persze. De ne sokat! - fenyegette meg mutatóujjával, arcán egy félmosollyal.
A fiú másnap a próbán kapott választ a kérdésére.
- Sasuke-kun. - szólította meg a fiút halkan a tánc közben. - Randizok veled. - mondta egy összesimulós résznél a fiú fülébe.
- Tényleg? - örült meg neki, de nehezen tudta visszafogni boldogságát. Kérdésére a lány csak bólintott egyet.
A randevút a fellépésük utáni napra tervezték, hogy addig csak a táncra koncentráljanak.
Szombaton délután 3-kor kezdődött a fesztivál a Mitsukea Tánc- és Zene Akadémián. Hirdették rádióban, tv-ben, újságban, és ki is volt plakátozva a városban és a környező településeken, ezzel is üzenve a pályaválasztó diákoknak, hogy az az iskola még mindig létezik, bár már elég híres volt.
- Ideges vagyok! - mondta a lány a fellépés előtt.
- Nyugi, Megumi! - fogta meg annak remegő kezeit Sasuke. - Nem lesz baj! Ügyes leszel! - mosolyogta.
- De a ruha is... - nézett magára. - Olyan keveset takar. - lett zavarban. Remélte, hogy Rin nem látott egyetlen plakátot vagy hirdetményt sem. Nem szerette volna, hogy úgy lássa, ahogy a színpadon lesz percek múlva.
- Köszönjük szépen a Latin Tánc csoportunknak ezt a kis balettelőadást, ami hát valljuk be, érdekesre sikeredett! - szólt a konferáló férfi viccelődve. - És ha már balett, kérem fogadják szeretettel Balett Csoportunkat, egy kis vérpezsdítő tánccal. Hogy ez milyen tánc, azt találják ki önök! - nevette. Nem igazán van jóban a hip-hop tánc oktatóval, így ilyenekkel szokta megviccelni. - A zene pedig, amire táncolnak a Fifth Harmony „Worth it” című száma. Biztosan vannak, akik ismerik a klippet is. Nos, ez is igazán izgalmas lesz a balettozóktól! Szóval fogadják szeretettel 7. fellépőinket! - rohant le a színpadról. - Ja, és a 18 év alattiak szemét most takarják el! - hívta fel a figyelmet még oldalról.
Pillanatokkal később a zene elkezdődött, miután a táncosok felálltak a helyükre. Az a kicsit több, mint 3 és fél perc tele volt fenékrázással, erotikával megfűszerezett érintésekkel, hajdobálással. A fiúk az előadás igen csak felénél inkább csak díszek voltak, mintsem fellépők. A zene végén a táncosok teljesen kifulladva várták a reakciót. A közönség egy kis hatásszünet után tapsviharban tört ki. A fellépők ennek megörülve egymás nyakába borultak.
- Mi a fene...?! - lepődött meg Rin, aki az egyik sarokban állva figyelte az előadást, aminek a végén arra lett figyelmes, hogy Megumi a táncpárját ölelgeti. A srác meg nem igazán ellenkezett, sőt! Ha valaki csak rápillantott, észre lehetett venni, hogy nagyon nem közömbös neki a fekete hajú lány. Rin videót is csinált a balettcsoportról és este, amikor már a kollégiumban volt, többször is visszanézte.
- Mit nézel? - hajtotta le fejét a felső ágyról Sousuke.
- Hm? - pillantott oda Rin. Egyik fülébe be volt dugva a fülhallgatója, de azt is kivette, majd megállította a videót pont egy olyan jelenetnél, amikor a lány háttal állva a fiúnak nyújtott lábbal előrehajol.
- Mi ez? - nézte érdekes arccal a telefont. Fejjel lefele sem mutatott neki másképp, mint ahogy valójában kinézett.
- Egyik volt osztálytársamnak a fellépése volt. - kezdte el magyarázni. - Balettozik, de most valami fesztivál volt náluk, és egy másik táncot kell ilyenkor betanulniuk. Viszont az a srác... az a srác nagyon fura nekem! - nyomta szobatársa arcába a telefont. - Látod? Hogy élvezi már a helyzetét!
- Féltékeny vagy? - csodálkozott Sousuke, ahogy eltolta a készüléket.
- Ne beszélj baromságokat! - ütötte volna fejbe a párnájával, de a fiú kitért előle. - Köze nincs a féltékenységhez, csak... - nézte újra a képernyőt. - Nem is tudom. - úgy figyelte a telefonján lévő fiút, mint akit legszívesebben a tekintetével megölne.
- Idióta Rin! Idióta! Idióta! - borult sírva késő délután az ágyára Megumi.
Amikor a randevú napján reggel felkelt, még csak fel sem merült benne, hogy ilyen megtörténhet.
- Örülök, hogy eljöttél! - lépett oda a lányhoz Sasuke, amikor meglátta, majd egy puszit adott az arcára.
- Köszönöm, hogy elhívtál! - próbált mosolyogni, de valahogy nem érezte jól magát.
- Akkor menjünk! - fogta meg a kezét, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel, majd elindultak. Voltak egy kis tónál, csónakáztak, kacsákat etettek és fagyiztak is. Így telt el a napjuk, egészen jó hangulatban, viccelődve haladtak el felettük az órák.
- Én nagyon jól éreztem ma magam... Veled! - kicsit zavarba jött, de azért szembe állt a lánnyal. - Szeretném megismételni valamikor. - vallotta be.
- Sasuke. - nem igazán tudta mit mondhatna.
- Megumi... - lépett még közelebb, és megsimította partnernője állát. - Szeretnélek megcsókolni. - mondta teljesen őszintén.
„Nem.” - szorította össze szemét és száját. - „Rinnel szeretném az első csókomat!” - harcolt saját magával.
- Hé! - lépett melléjük valaki idegesen, Sasukét pedig arrébb lökte. - Ki ez a srác? - kérdezte ingerülten Megumitól.
- Rin! - teljesen ledöbbenve nézett rá. - Hogy kerülsz ide?
- Azt mondd, hogy ki ez a pasi! - mutatott a barna hajú fiúra.
- Hé, állj le, haver! - fogta meg Matsuoka vállát. - Csak randiztunk!
- Tényleg? Nekem nem úgy tűnt! - szemével szinte ölni tudott volna. - És nem vagyok a haverod!
- Rin! Hagyd békén! - szólt rá.
- Mit eszel ezen a srácon? - kérdezte továbbra is mérgesen.
- Csak egy randi volt! Egyébként meg egy úriember, és tudja, hogyan kell bánni egy nővel! Nem úgy, mint te! - vágta a fejéhez.
- Én nem látok itt semmilyen nőt! - vágta rá. - De igazad van, tényleg nem vagyok úriember! - a lány reagálni sem tudott, mert ajkuk összeforrt. Amikor szétváltak, Rin ismét megszólalt. - Láttam egyszer a rajzfüzetedet. Beleírtad, hogy tőlem akarod kapni az első csókodat. - mondta halkan.
- Na, jó! Én elmentem! - intett a „nem kívánatos harmadik”.
- Mi? - pillantott rá Megumi. - Ne, Sasuke! Várj! - ment volna utána, de Rin visszahúzta.
- Miért...
- Engedj el! - mondta a könnyeivel küszködve. - Mindent elrontottál! Menj vissza Ausztráliába! Soha többé nem akarlak látni! - zokogta, majd elrohant az ellenkező irányba.
- Franc... - szűrte fogai között, majd zsebre dugta a kezét és visszament a kollégiumba.
- Miért csinálta ezt? - törölgette könnyeit, ahogy hazafelé haladt. - Minek jött egyáltalán oda? - sírva futott be a szobájába, miután becsapta maga után a lakás ajtaját.
Megumi kisírt szemekkel ébredt. Szájához emelte a kezét, majd visszagondolt az előző nap történtekre. Eszébe jutott a csók. Az első csók, amit életében kapott. Örülnie kellett volna? Nem tudta. Össze volt zavarodva. Felkavarta, hogy akit évek óta szeret, végre megcsókolta. Azonban akkor tette, amikor ő már készült túllépni rajta. Telefonján látta, hogy még alig múlt 7 óra. Úgy döntött, hogy sétál egyet. Magára kapta kedvenc kapucnis felsőjét, amit rá is hajtott a fejére, alá pedig egy egyszerű pólót és egy nadrágot vett még fel. Mindenfajta reggelizés nélkül lépett ki a ház kapuján. Gondolkozás nélkül indult el. Hétvége lévén még alig voltak az utakon. Végig a talpa alatt húzódó betont figyelte, ám amikor felemelte a fejét, egy táblával találta szemben magát: Samezuka Akadémia.
- Na, ne! - lépett egyet hátrébb.
- Hé! Nem tudsz vigyázni? - ment neki véletlenül egy éppen arra futónak.
- Elnézést ké... Rin?!
- Megumi. - ő is legalább annyira meglepődött, mint a lány. - Te mit keresel itt? - nézett az iskolájára, majd a vele szemben állóra.
- Én csak... sétáltam, aztán itt kötöttem ki. - vallotta be szemlesütve.
- Pedig úgy tudtam, hogy nem is akarsz látni többé. Erre idejössz hajnalok hajnalán a sulimhoz? - csodálkozott, de azért kicsit örült is neki.
- Kicsit túlreagáltam a tegnapit. Elnézést kérek. - mondta a lány, bár nem tudott a fiú szemébe nézni.
- Megu... - teljesen ledöbbent azon, amit hallott. - Nem, én kérek elnézést! Nem kellett volna beleavatkoznom a dolgodba. Egy idióta voltam. - vakargatta kicsit idegesen a fejét.
- Még mindig az vagy. - hangzott halkan, viccelődve.
- Én itt bocsánatot kérek, te meg most is csak... - szólta volna le a lányt, aki azonban rámosolygott. Szíve ellágyult, nem tudott rá haragudni. - Á, hagyjuk... - Megumi mosolyától zavarba jött, így elkapta róla a tekintetét.
„Ő most... zavarban van?” - gondolkozott a lány, mellkasában pedig hatalmas lüktetést érzett.
- Szeretlek! - csúszott ki a száján. Arca vörösbe borult, Matsuoka pedig egyből ránézett.
- Hogy mondtad? - kérdezte. - Te most azt mondtad, hogy...
- Szeretlek. - mondta újra, halkabban. - Én... sajnálom. - lépett egyre hátrébb. - Nekem most... - hátrált volna, ám egy babakocsi lökött rajta egyet. Egyenesen a fiú karjaiba zuhant. - S-s-s-s-s-sajnálom! N-n-nem akartam! B-bocsánat! - kért elnézést, és engedte volna el Matsuokát, aki ezt nem éppen így gondolta.
- Megu. - szólította szinte már angyali hangon. - Shhh. - óvatosan, a lány állánál fogva feljebb emelte a fejét, ezzel kényszerítve egy kicsit, hogy a szemébe nézzen.
Ishihara azonban nem merte kinyitni a szemét. Zavarban érezte magát és ideges is volt. Aztán egyik pillanatról a másikra egy ismerős ajkat érzett meg a sajátján. Óvatosan, csak éppen kinyitva szemeit látta Rint maga előtt, egy hajszálnyi távolságra. Szemét újra becsukta, és átadta magát a csók varázsának: visszacsókolt. A fiú ekkor lépett kicsit közelebb, míg végül egy hajszálat sem lehetett volna elvezetni közöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése