3. rész

(2. évad 6. résztől)
A regionális versenyen Nagisa 100 m mellen, Rei 100 m pillangón, Makoto pedig 100 m háton nyerte az első napon a délelőtti versenyeket. Délután 200 m gyorson Haruka megelőzte Makotot, 100 m-en pedig csak 0,02-dal nyerte meg a versenyt Rintől. Másnap a váltókban pedig 2. helyezést értek el, amivel még bent voltak a nemzetin. Mind a két nap ott volt Megumi és végig izgult a versenyeken. Az iskolában nehezen tudott odafigyelni. Eszébe jutottak alsó középiskolás évei, valamint az a nap, amikor Rin az osztálytársa lett. Újból rajzolgatni kezdett a füzeteibe: néhol csak néhány vízcsepp tűnt fel, de volt, hogy egy egész cápát is rajzolt, vagy csak annak hátuszonyát. Jegyein is látszott, bár szerencsére nem romlottak sokat.

- Matsuoka!!! Azonnal gyere vissza egy pofonért!!! - rohant a fiú után Mikoshiba exkapitány.
- Francba! - futott teljes erővel, és a kanyarokat is hasonlóan vette be. - Basszus! - nehezen, de tudott fékezni, mielőtt nekifutott volna az egyik boltból kilépő Meguminak.
- Matsuoka-kun?! - csodálkozott, amikor a fiú a falhoz szorította... vagy inkább préselte. - Te mit...?
- Matsuoka!!! - ordított a férfi. - Állítsd meg azt a kölyköt! - szólt a lánynak.
- Gyere, Ishihara! - fogta meg a kezét, majd elkezdte maga után húzni, így együtt rohantak tovább.
- V-várj! - nem volt választási lehetősége.
Néhány perc megállás nélküli futás után a fiú úgy látta, hogy lehagyták Mikoshibát, így felszálltak a metróra. Továbbra is fogta a lány kezét.
- Sajnálom, hogy belerángattalak. - álltak meg az ajtóban, míg a többi ember leült. Rengetegen szálltak fel.
- Miért üldözött téged az a férfi? - kérdezte a lány. - Mit csináltál már megint? - mosolygott.
- Megszívattam az öccsét. De csak egy kicsit. - vakargatta zavarában a fejét.
- Te semmit nem változtál. - kacagott Megumi, Rin pedig szabad kezével megfogta az egyik fenti kapaszkodót.
- Nézd azt a srácot! - sugdolózott mellettük két lány. Az egyenruhájukból ítélve még alsó középiskolások. - Milyen helyes! - nézték Rint szinte megbabonázva.
- Az a Samezuka Akadémiának a melegítője, nem?! - kérdezte az egyik, egy szőke hajú lány.
- De, szerintem is. Milyen kár, hogy van barátnője. - Matsuoka és Ishihara eddig csak hallgatta őket, nem néztek rájuk.
- Attól még, hogy fogják egymás kezét, nem biztos, hogy a barátnője. - állapította meg, mire a „pár” észbe kapott, Megumi pedig kirántotta a kezét a fiúéból. A metró ekkor megindult, a lány pedig hátraesett.
- Ishihara! - kapott volna a lány után. Sikertelenül.
- Aú! - jajgatott fel a lány.
- Jól vagy? - hajolt le Rin hozzá, és hogy felsegítse, nyújtotta a kezét.
- Igen. - gondolkozás nélkül megfogta a segítségnyújtó kezet.
Amikor felkeltek, a metró egy megállóhoz érkezett. Fékezett, ők pedig az ajtónak estek. Megumi feje a fiú mellkasán landolt.
- Hopp, vigyázz! - szorította magához a lányt Matsuoka, hogy a leszállók elférjenek mellettük. Ishihara szíve szinte kiugrott a helyéről, hogy ilyen közel érezhette magához azt, akit szeret.

A nemzetin elsőként Makoto hátúszása volt, amin a fiú 4. helyezést ért el, amivel nem jutott tovább. Utána a 100 m-es gyorsúszás volt, aminek az ötödik körében Rin is versenyzett. Megumi végig szurkolt szerelmének, aki a fordulónál még nagyobb előnyt szerzett a többi versenyzővel szemben, így elsőként végzett. A hatodik körben Haruka versenyzett, ám a fiú verseny közben egyszer csak... megállt. Mindenki ledöbbent.
Ezeket követte a pillangó- és a mellúszás, amiknél Rei 5. helyezést ért el, de sem ez, sem pedig Nagisa ideje nem volt elég ahhoz, hogy bekerüljenek.
A következő körökbe volt osztálytársai közül egyedül Rin jutott tovább, aki 100 m pillangóban is megmérettette magát. A lány idegesebb volt, mint amikor vizsgái vannak, pedig most nem neki volt fontos az a nap, hanem annak a fiúnak, akit szeret. Rin sikeresen továbbjutott az országosra.
A vegyes váltóban nagyon éles volt a verseny a Samezuka és az Iwatobi között, de végül az utóbbi került ki győztesként, de mind a két csapat továbbjutott.

(OVA)
Elérkezett Rin utolsó „Samezuka fesztiváljának” napja. Legalábbis ottani diákként a utolsó. Megkérte Megumit és az Iwatobis fiúkat is, hogy ne menjenek, de (mint később kiderült,) senki nem tudta kihagyni. Megu már szinte kapunyitáskor ott volt. Körbenézett, végül megtalálta egy kis kérdezősködés után az úszóklub standját is, vagyis inkább „Pokoli cseléd kávézóját”. Mivel fiúiskola, cselédnek is az „erősebbik nemből” öltöztek be a klub első- és másodévesei, míg a harmadévesek komornyikok voltak vagy szakácsok, mint például Sousuke is.
- Üdvözlöm itthon, úrnőm! - hajolt meg Rin. - Ishihara? - lepődött meg egyből.
- Jó reggelt Matsuoka-kun! - csodálkozott, hogy egyáltalán meg tudott szólalni, hiszen az előtte álló vörös hajú komornyiknak hihetetlenül jól állt az „egyenruha”.
- Megkértelek, hogy ne gyere. - tekintetét félrekapta a lányról, amikor feltűnt neki, hogy mennyire figyeli őt. Nem mellesleg zavarba is hozta ezzel a fiút. Idegességében a hajába túrt.
- B-bocsánat. - kért elnézést, majd nyelt egy hatalmasat. Eddig is helyesnek találta Rint, de ezek után lélegzetelállítónak.
- Á, mindegy. - fogadta el sorsát a fiú. - Bekísérhetem? - nyújtotta kezét a lánynak, aki fülig elvörösödött, miközben kezét belehelyezte Rinébe. - Ne legyél már ennyire zavarban. - kérte, Megu pedig még vörösebb lett. - Csak engem is zavarba hozol vele. - vallotta be, majd odaértek az egyik szabad asztalhoz, a lány pedig leült. - Én viselem ezt a hülye jelmezt. - még mindig nem mert rá nézni.
- Szerintem jól áll. - csúszott ki Megumi száján, de még örült, hogy csak ennyi.
- Hát... kösz. - nézett vissza a lányra. - Egyébként mit kérsz? - kérdésére az úszócsapat felügyelőtanára megszólalt.
- Matsuoka! Komornyikosabban! - adta ki az utasítást.
- Igenis! - húzta ki jobban magát, fél szemmel pedig látta, hogy a tanár elmegy. - Pfuu. - fújta ki a levegőt.
- Ez nem volt valami komornyikos. - panaszkodott Megumi, miközben nevetését próbálta visszafojtani.
- Most csak szívatsz, ugye? - döbbent le a fiú.
- Csak egy kicsit. - kuncogott halkan.
- Mit parancsol, úrnőm? - vált hirtelen nagyon komoly, nagyon dögös komornyikká, mire Megumi fantáziája zakatolni kezdett, arca pedig elvörösödött. - Megint kezded! - nevette el magát kínjában Matsuoka, amit a lány telefonjának csörgése zavart meg.
- Halló? - vette fel, miután a fiú elnézését kérte. Sok minden nem volt kivehető a beszélgetésből. Miután lerakta a telefont, a „komornyikhoz” fordult. - Nekem most mennem kell! - húzta a száját.
- Máris? - csodálkozott.
- Sajnos igen. Átjönnek a nagyszüleink. - öccsével lakott egy kis bérelt lakásban.
- Á, értem. - kísérte ki az ajtóig a lányt.
- Később találkozunk, Matsu...
- Rin! Csak Rin. - váltott a keresztneves megszólításra. Úgy gondolta, hogy vannak már olyan jóban, hogy egymást a keresztnevén szólítsák.
- O-oké. - kicsit zavarba jött, de örült neki. - Akkor viszlát később, Rin!
- Igen. Viszlát később, Megumi! - intett a siető lány után. Ahogy felfogta, hogy mi is történt, ő is egy kicsit zavarba jött.
- Minden rendben, kapitány? - ment oda hozzá Mikoshiba a cselédlány jelmezben. - Piros az arcod! - állapította meg.
- Neked pedig dolgod van! Irány vissza dolgozni, Momo! - szólt a fiúra, majd összeborzolta a „cselédlány” haját.

- Holnap elviszem Harut Ausztráliába. - újságolta Matsuoka Ishiharának, ahogy összefutottak a parkban.
- Mi? - akadt ki a lány. - M-mégis... mennyi időre mentek? - tette fel azt a kérdést, ami a leginkább érdekelte.
- Nem is azt kérdezed először, hogy miért viszem? Fura lány vagy. - állapította meg mosolyogva. - Egyébként csak pár napra. Nemsoká itt az országos!
- Ez igaz. - próbált visszamosolyogni ő is.
- Megumi...
- Igen? - kérdezte csillogó szemekkel. Reménykedett egy bizonyos kérdésben.
- Neked nem kéne elmenned az öcsédért a suliba? - nézett az órájára.
- A francba! Tényleg! - pattant fel a padról. - Vigyázz magadra, Rin! - mosolygott, majd intett és elsietett.
- Vigyázok! - integetett a távolodó lány után.

(2. évad 13. rész)
Megumi izgatottan sétálgatott a városban. Éppen felfedezőúton volt, amikor ismerőst pillantott meg, ahogy az úszócsarnok mellett sétált.
- Rin! - gondolkozás nélkül rohant a fiúhoz, akinek a hátán hatalmas utazótáska volt, fején pedig egy baseball sapka.
- Megumi? - csodálkozott, majd visszaölelte a nyakában landoló lányt. - Mit keresel itt?
- Öhm... én... - zavarban volt. - Jöttem szurkolni a régi osztálytársaimnak. - mondta, bár ez csak részben volt igaz. Az a része pedig Rin volt.
- De még két nap van a versenyig. - gondolkozott.
- Hamarabb jöttem, hogy felfedezzem a várost. Nem akartam eltévedni a nagy napon. - vallotta be.
- A mindig előrelátó Ishihara Megumi, hölgyeim és uraim! - viccelődött.
- Ne bolondozz már! - ütötte picit vállba a fiút.
- Jó, jó. Viszont nekem most mennem kell, ne haragudj.
- Persze, megértem. De... minden jól ment? Megtaláltátok, amit kerestetek?
- Igen. Most már minden rendben. - nyugtatta meg a lányt.
- Örülök, hogy épségben hazaértél, Rin! - hangzott teljes őszinteséggel a lánytól.
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett! - mondta kicsit zavarban, majd elköszöntek, és Matsuoka elindult megkeresni a csapatát.